Mivelhogy kb. 1000 km-re vagyok attól a helytől ahová anyukám hamvait szétszórtuk, apukám sírját meg nem találnánk már meg... a veszprémi nagyszülőkről nem is beszélve... Létrehoztam ezt a virtuális temetőt, ahol végre egyben láthatom a családomat. Csak felnőtt koromban eszméltem rá, hogy milyen nagy veszteség apa nélkül felnőni.

Amikor nagybetegen feküdt a kórházban, és szorította kezemet... Valamit mondott, de nem tudtam pontosan, hogy mire gondol; nem értettem. Vagy nem akartam érteni. Ettől ideges lett, a keze kis apró rezgésekkel jelezte, hogy valami dolgozik ott bent... Én a sok elkészített kézimunkára gondoltam, a sok szép dologra, ami kikerült a kezei közül. Nem tudott mozogni, dolgozni, élénk lenni, mint nagyon sok más ember. Ezért nagyon sokat ült, kézimunkázott, gondolkozott, meghallgatott másokat, olvasott... Arra gondoltam, hogy minden rendben van, a keze-agya még dolgozik, még ha nem is tud felkelni.
Ám ez önámítás volt csupán.... akkor fogtam a kezét utoljára. 

Ezt a sztorit már leírtam a másik blogomon, évekkel ezelőtt, csakhogy nem találom.
De mivelhogy újra és újra felbukkan a téma, leírom megint. Mert amúgy már elfelejtettem volna...
Egyszer, régen kerdeztem a férjemet arról, hogy ha nem leszek már olyan szép és fiatal és kívánatos... fog-e még akkor is szeretni? Azt mondta, hogy igen, mert jó a humorom.
Mire én, a gyanakvó... És ha nem bírok majd beszélni?
A válasz hangnemét nehezen tudom visszaadni, de ... azt mondta: "Ó, az nagyon jó lenne!" 

Szoktátok mondani, hogy bátor vagyok. Hogy elindultam (nő létemre) egyedül, közelebb az ötvenhez, mint a negyvenhez... autóval... külfödre, dolgozni...
Igen, tényleg bátor vagyok. Így születtem, ezért nem kellett különösebben megdolgoznom. És még sok dologért nem kellett.
Valamikért azonban igen, és valamik még máig sem sikerültek. De maradjunk a bátorságnál. Ki a bátor és ki a kényelmes?
Szeretnél elérni valamit, ugye? Vagy nem? Akkor ne is olvass tovább, mert unalmas lesz.
Szóval, az a valami nem terem meg a kertben, ki kell menni érte az utcára, esetleg át a szomszédba, esetleg át egy másik országba.
A vakmerő egyszerűen elindul, a bátor tervez. Számba veszi a lehetőségeit, korlátait, tervet készít.
A kényelmes megmarad a tervnél, a bátor elkezd dolgozni rajta.
Útközben jönnek persze akadályok, váratlan helyzetek, meg kell oldani, ki kell tartani akkor is, ha nincs jókedvünk... Valószínű, hogy valami kalandvágy is elbújt bennem, mert anélkül nem indultam volna el autóval, egyedül... És akkor ma nem tudnék büszke lenni magamra, hogy igen, megcsináltam.
Megcsináltam gyakran egyedül maradva, sokszor társakkal...
Kevesebb lennék élményekkel, pl., amikor este egy hegyen eltévedtünk Svájban. Vagy beszélnem kellett a svájci rendőrrel. Vagy amikor elszállt a visszapillantó tükröm.
Meg úgy egyáltalán. Ha nem vagy bátor, és nem dolgozol rendesen, nem fogod tudni az értékeidet.

Hozzávalók:
Kifőtt tészta, kb. 30 dkg
kb. 0,5 kg brokkoli, karfiol, sárgarépa vegyesen
kicsit több, mint fél doboz mascarpone sajt
egy kis doboz tejszín
1evőkanál burgonyaliszt
kb. 2 dl tej
Fűszerek:
ételízesítő,
fasírt fűszerkeverék
bors
reszelt sajt a tetejére

A tésztát kifőzzük.
A zöldségeket megpároljuk és ételízesítővel ízesítjük.
Elkészítjük a mártást: a tejszínhez adjuk a mascarponét, kis lisztet, és a fűszereket.
Tejjel hígítsuk mártás sűrűségűre. Lehet kicsit hígabbra, mert a tészta felveszi sülés közben a folyadékot.
Amikor mind a három dolog kész van, rétegesen lerakjuk egy kivajazott tálba, vagy összekeverjük egy lábosban és az összekevert ételt öntjük át a kivajazott tálba.
Tetejére reszelt sajtot teszünk és forró sütőben átsütjük, kb. 20 percig.

Nagyon finom, laktató, hús mentes étel. 

Ez állt a menüben. (Grillezett lazacfilé paprikáskrumplin. Csak akkor ezt még nem tudtam...) Kíváncsivá tett, mert a magyar ételek német elnevezését nem mindig találom meg a szótárban. A főzelékre pl. nincs is helyes kifejezésük; egyszerűen csak 'Gemüse'-nek nevezik.
Szóval, a Kartoffelgulasch tulajdonképpen paprikáskrumpli. Mindkét étel nagyon finomra sikeredett, na de együtt tálalva??? Német ismerőseim sosem hallottak még ilyen párosításról! 

Kezdem magamat halak terén is kiművelni.
Tehát: találtam a fagyasztóban két szelet lazacot. Kis tanácskozás, utána érdeklődés után kivettem a fagyasztóból, megfűszereztem "halak" fűszerkeverékkel, besóztam és hagytam a hűtőben kiolvadni.
Másnap kerestem hozzá receptet: a mézes-mustároshoz voltak meg a hozzávalók itthon.

Két szelet halhoz vettem két evőkanál mézet, két kiskanál mustárt, és egy evőkanálnyi valamilyen ízesítésű ecetet. Az eredeti recept a deutschesee honlapján talalható, ha lesz időm, utólag majd belinkelem.
Ezzel a szósszal leöntöttem a már kiolvadt halat, majd kb. egy óra múltán elkezdtem serpenyőben sütni. Nem kell sok idő a sütéshez; kb. 6 perc alatt kész van, ha mérsékelt tűzön sütjük. Ez nálam az indukciós tűzhely 9 fokozátából az 5-6 fokozat volt. Megforgatjuk, megpirítjuk... főtt krumplival, salátával tálaljuk. Az eredeti recept szerint a tócs(n)i , rösti, lepcsánka... is illik hozzá.
Hamar kész van és isteni!

Hozzávalók:

az alaphoz: 

50 gr. margarin

30 gr. cukor

125 gr. liszt

1/2 csomag sütőpor

3 evőkanál tej

Belag (a "krém" fordítást nem fogadta el a német néni, de nem tudom, mi lehet, mert mégiscsak krém állagú, és ez adja a torta lényegét) 

1 kg túró ( lehetőleg zsírszegény)

150 gr margarin

200 gr cukor

2 egész tojás

50 gr vaníliás pudingpor

reszelt citromhéj

rumba áztatott mazsola

szeletelt mandula

Elkészítés

Az alaphoz: a margarint és a cukrot habosra keverjük, majd hozzáadjuk a sütőporral elkevert lisztet és a tejet. 

Morzsás dolgot kapunk eredményképpen; ezt kell beletuszkolni a tortaforma aljába. 

A "Belag"-hoz: 

a vajat és a cukrot habosra keverjük, majd hozzákeverjük a túrót, pudingport, reszelt citromhéjat, mazsolát. 

Ráöntjük a tésztára, megszórjuk a szeletelt mandulával, majd sütjük.

Nekem 180 fokos sütőben majdnem odaégett, úgyhogy azt javaslom, hogy félidőben, de legkésőbb fél óra sütés után tegyünk rá fóliát és úgy süssük tovább. 

Hozzávalók:

500g túró, 

2dl búzadara (lágy), 

3 tojás, 

2 vaniliás cukor, 

kevés só, semmi több, 3-4 óra hűtőben, azt mehet, szenzációs lesz!!  

egy citrom lereszelt héja

3-4 óra állás a hűtőben, 

Forró vízben kifőzni, míg a gombócok feljönnek a víz tetejére.

A kész gombócokat darált, pirított zabpehelybe forgattam. 

Azóta próbáltam túrógombócot készíteni az itt kapható "frisch Käse"-ből is; egész jó lett. Mivelhogy egy picit sós, nem sóztam tovább. Viszont valóban jót tesz neki, ha órákig áll a hűtőben. Ez most jó puha lett. Bár, az elején sem volt kemény; nem tudtam kézzel gombócokat formálni, csak kanállal szaggattam bele. 

A sztori ott kezdődött, hogy mostanában 2 személyre főzök, és ketten együtt is szinte másfél adagot fogyasztunk el, nem is kettőt.
Szóval, volt 4 nagy fej gombám, fél padlizsánom, és éppen tanakodtam, hogy mihez kezdjek vele, hogy ne kelljen kidobni. Valahogy hasznosítani kéne az elkövetkező napokra.
Ekkor látta meg a munkámat egy kedves bosnyák ismerősöm, és elkezdte mondani, hogy ő mit szokott csinálni gombából és padlizsánból.
Rögtön belefogtam, kicsit változtattam is rajta.
A tejszín helyett mascarpone sajtot használtam, hogy stabilabb legyen az állaga.
Szerintem paradicsommal az igazi. És nagyon laktató. Minél több hagyma van benne, annál inkább.

Hozzávalók:
4 nagy fej gomba
fél padlizsán (közepes)
minimum egy közepes vöröshagyma
só,
pirospaprika,
pici vegeta
kb. 10 dkg mascarpone sajt.

Nagyon lassan kell főzni, sokáig. Én mostanában elektromos tűzhelyen főzök, és a 2-es fokozat nagyon bevált.
Amikor jó puha volt minden, azért meg összeturmixoltam, és utána kevertem ki a mascarponeval.
Kenyérre kenve szokták enni. Nagyon laktató.

Baromi savanyú mandrint sikerült vennem; versenyezhetett volna a citrommmal is. De nem szerettem volna kidobni, így hát kísérleteztem egy kicsit. Nagyon finom krémet tudtam készíteni belőle. Német túró az egyik alapanyag; erről azt kell tudni, hogy cseppet sem olyan darabos, mint a mi magyar túrónk, hanem olyan sima, mint egy krémsajt. 

A recept pedig: 

2 savanyú mandarin kicsavart leve

12.5 dkg, azaz fél doboz német túró (Speisequark)

ízlés szerint cukor (nekem annyira savanyú volt a mandarin, hogy egy evőkanállal tettem a túróhoz és egy evőkanállal a habhoz)

fél pohár, azaz 1 dl habtejszín

A mandarinok levét, a túrót és a cukrot simára keverjük.

A tejszínt habbá verjük, majd beleforgatjuk a túrós keverékbe.

Díszítésnek gyümölcszselét tettem a tetejére, alulra meg pár gerezd édes mandarint. 

Kis időre betettem a hűtőbe, hogy kissé megdermedjen.

                                  

Kinézetre a szokásos. Azonban kissé szórakozott voltam, és két receptet "összedolgoztam".... De nagyon jó lett, úgyhogy gyorsan leírom, míg el nem felejtem...

Frissen a legjobb, de " ehető" másnap is. :) 

Az első adagot néhány órás pihentetés után sütöttem, a második pihent egy éjszakát a hűtőben; jó lett mindkét sütet. 

Hozzávalók:

25 dkg túró, 

25 dkg fõtt krumpli,

25 dkg liszt, 

15 dkg vaj, (kb)

És ha nem elég lágy a tészta, akkor egy pici tejföl.

Ja, és só, és egy kis medvehagyma.

Alapanyagokat összegyúrni, alaposan. Kicsit pihentetni, kinyújtani, tojassal bekenni, felvágni, reszelt sajttal megszórni és ropogósra sütni. 

( a mai fogyókúrámnak "annyi")

Amúgy eléggé álmos vagyok, mert tegnap este megnéztük a nénivel az Anna Karenina-t a tévében, és jó sokáig tartott.
De ez a kocsimosás vicces volt, jó lenne leírni úgy, hogy ti is élvezzétek.
Szóval, azt megértettem németül, hogy hol a Lidl, és hogy mögötte van a kocsimosó. Az önkiszolgálós változat.

Ugye, Magyarban van két gomb, legalábbis én eddig azt a típust használtam. Van a mosás és az öblítés. Ezzel szemben a németek vagy 8 opciót kínálnak fel a kis euródért cserébe, lásd az alább mellékelt képet. (Remélem, ott lesz. )
Hát nekem fogalmam nem volt, csak sejtettem, hogy ez valami príma dolog.
Megnyomtam az első gombot; kapta is a kocsim a habfürdőt.
Meglepi volt, hogy először alig volt víznyomás, a másodiknál viszont azt hittem, kirepül a kezemből a mosócső. Szóval, nem úgy, mint otthon, hogy minden nyomás egyforma...
Aztán kapott még a kocsim illatos vizet is, miután nekem húsvét utáni hangulatom lett, amikor is ezren locsolnak meg ezeregy illattal...
A végén megint ért egy meglepetés: akkor állítom le a programokat, amikor én jónak ítélem, és a gép a fennmaradó összeget visszaadja.
Itt most meg kell említenem a készpénz felvételt is: ha automatából veszek le pénzt, pl. 100 eurot, minden esetben kapok 50 eurost, tizest, huszast, ötöst... Nem kell szaladgálnom még apróbbra váltani.
Viszont egy pénzfelvétel kb. 1100 Ft-be kerül. Ezt úgy tudom "megúszni", ha lemegyek a Saturn (elektronikai) áruházba, nekik saját automatájuk van, és az ottani pénzfelvétel nem kerül semmibe. Viszont a Saturnban nem lehet kártyával fizetni. Legalábbis, olyannal nem, amit az ő gépük hitelkártyának érzékel.