Kutya - sztori véget ért

Tegnap megint volt egy fantasztikus napom , de most a kutyusról szeretnék írni. Tudomást szereztem a lehetséges tulajdonosról, reggel be is szerettem volna csengetni hozzá. Csengőt nem találtam, csak egy idegesen ugató németjuhász-szerű kutyát. Amúgy kutyu sehol...este a férjem kiengedte az utcára...
Ettől függetlenül, no meg hogy bíztam benne: egyszer csak előkerül újra... elmentem láncot venni, hogy ha jön az állatorvos, itthon legyen a páciens. Állatorvos egytől kettőig ért rá, kutya egyóra tájban megjelent, úgyhogy boldogan vártuk. Kutya láncon, én kefélgettem, jöttem-mentem... fogalmam sem volt róla, hogy hogyan viseli a láncot, hiszen állandóan csavargott az utóbbi időkben.
Volt farkaskaromvágás, oltás, bundaszépítés... és kiderült, hogy chipezve van, a neve: Sonja. (Nem minthogyha hallgatott volna rá.) Telefon a tulajnak, tulaj nem érti, hogy miért nem talált haza a kutyája? (Ezt én sem, mert nem lakik messze tőlünk, és a csavargásai során sokkal-sokkal messzebbre is elkalandozott, mint a hajdani otthona.) Na, mindegy. Megismerte a gazdit, örült neki, nagyon. Amúgy 5 éves kutyus, és küldtem fényképet róla az állatorvosnak, aki ivartalanította, és mégsem válaszolt az e-mailemre.
Szóval, elvitték. Mondtam, hogy ha nem jönnek ki jól a másik kutyával, akkor szívesen visszafogadom.
Addig is itt van nekem Turbó. Ha pedig lesz egy kutyám, Diesel-nek fogom hívni. Vicces lesz, ahogy ordítozok a kertben: tubodiesel, turbodiesel...

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése